A Wing Tsun stílusban három alapvető keleti gondolkodásmód jelenik meg: a Buddhizmus, a Konfucianizmus és a Taoizmus. A Buddhisták azt tanítják, hogy semmi sem állandó, csak a változás, és a változáshoz alkalmazkodnunk kell; keményen kell dolgozni önmagunk fejlesztéséért, különben nem juthatunk el végső célunkhoz. A Konfucianizmus a tiszteletre, a fegyelemre, az egyenességre és a családon belüli hierarchiára tanít meg. A Taoizmus pedig a harcművészetekben fellelhető tanításokat a hétköznapi életre vetíti ki: felkínálja a lehetőséget, hogy tisztábban lássuk és értsük meg környezetünket, és a kezünkbe adja a kulcsot a világunk megértéséhez. Ezek a filozófiai irányzatok megvilágítják a harcművészetek gyakorlóinak az utat, de nem csak a harc útját, hanem a mindennapi élet és a tudás megszerzésének útját is.
A következő bekezdésekben bővebben olvashattok erről a három gondolkodásmódról: keletkezésükről, fejlődésükről és alapvető tanításaikról.
Buddhizmus
Az ókori Indiában jött létre, feltehetőleg a kasztrendszer megszilárdulása miatt, hiszen a megkövült kasztrendszerrel szemben Buddha vallási reformja megváltást, üdvösséget és szilárd erkölcsi támaszt ígért. A legenda szerint Gautama Sziddhárta, azaz a Buddha (Megvilágított) alapította ezt a vallást. Sziddhárta egy királyfi volt, aki i. e. 560 és 480 között élt Észak-Indiában. Csodás születése is bizonyította különlegességét. Felnőtt korában találkozott egy öreggel, egy beteggel, egy halottal és egy aszkétával, így jutott el a Megvilágosodáshoz, ami a szenvedés és a múlandóság belátását jelentette. Ezután remetévé vált, és megfogalmazta a buddhizmus alapelveit.
Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet egyenlő a szenvedéssel, melynek okai az élet utáni vágy, az érzékiség és a tudatlanság. Ezektől tartózkodni kell, az életösztönt ki kell kapcsolni, aszkézist kell gyakorolni, és meditálni kell, hogy eljuthassunk a Nirvánába, ami a teljes megsemmisülés, a létvágy nélküliség, a nemlétezés. Buddha szerint minden létező dolog ideiglenesen összeállt részecskékből áll. Ezeknek a részecskéknek a mozgását a Dharma, azaz a Világtörvény szabja meg. Metafizikáján túl a buddhizmus elsősorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek sem istenei, sem mitológiája. Buddha nem tagadja istenek létezését, de nem tulajdonít nekik nagy jelentőséget. Öt alapszabálya van, amelyek a Nirvána felé vezetnek: tilos bármilyen élőlényt elpusztítani, más tulajdonát elvenni, más asszonyát elvenni, hazudni és lerészegedni. Az elmúlt két évezred során a buddhizmus gyakorlatilag kiszorult szülőföldjéről, Indiából. Ugyanakkor népszerűvé vált a Távol-Keleten — Kínában, Japánban és Mongóliában —, ahol helyi vallási elemekkel keveredve tovább él.
Taoizmus
Az ősi Kína vallásosságának az alapja az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások. A világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki a kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti). A kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó két metafizikai princípiumnak (Jin és Jang). E két elv működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao). A taoizmus önálló vallásként az i. e. hatodik században született meg, mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt, aki e tanokat a Tao Te King című műben foglalta össze.
A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ősoka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel: Lao-ce szerint a helyes cselekvés a „nem cselekvés”. E gondolatból bontakozik ki a taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülő etikai rendszere. „Tiszta” taoizmus viszont nem létezik, ugyanis e hit követői nem hoztak létre szervezett egyházat.
Konfucianizmus
A hagyomány szerint Konfucius i. e. 550 és 480 között élt, és észak-kínai szülőföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt. Tanításának középpontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll. Főelve szerint: ne tegyél olyat, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled. A helyes viselkedés vezet el az igazsághoz, az igazság győzelme pedig a társadalom legfontosabb érdeke. A konfucianizmus kiindulópontja a patriarchális társadalom. Király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt az előbbiek bölcs útmutatásai és az utóbbiak engedelmes tettei a mértékadóak. Az emberi bölcsesség forrása a múlt, a régiek tanulmányozása. A konfucianizmus osztja az ősök tiszteletével kapcsolatos kínai nézeteket, s nem idegen tőle a hagyományos mitológia elveinek elfogadása sem. Világképének középpontjában a Tao áll, mint az állandóság, változatlanság elve. Ez szabja meg az égitestek mozgását csakúgy, mint az emberi tevékenység helyes elveit.
Chi Kung
A Wing Tsunnak, a legtöbb kung-fu stílushoz hasonlóan, része a hagyományos kínai egészségmegőrzés is. Nem csak harcolni tanulunk, hanem odafigyelünk az egészséges életmódra is. Mivel a kung-fu („kemény munka”) gyakorlásához sok energiára van szükség, hasznunkra válik, ha minden tréning elején feldúsítjuk az energiánkat. Ezt segíti a Siu-Nim-Tau („kis gondolat”) formagyakorlat, amelyet minden foglalkozás elején végrehajtunk. Itt a chi-t („energia”, „életerő”) gyűjtjük össze, és közben teljesen eltereljük gondolatainkat a külvilágtól: nem gondolunk a munkára, feladatokra és a mindennapi gondokra. Természetesen nem csak a kung-fu gyakorlásához van szükség energiára, hanem ahhoz is, hogy megálljuk a helyünket és sikeresek legyünk a mindennapi életben. A legtöbb embernek szüksége lenne arra, hogy egy kicsit elszakadjon a feszültségekkel teli hétköznapoktól, és megtalálja a saját lelki nyugalmát és belső harmóniáját. A kínai gondolatokkal átszőtt Wing Tsun kiváló lehetőséget nyújt erre.
Mi a különbség a küzdősport és a harcművészet között?
A harcművészeti ágaknak általában filozófiai, vallási hátterük van, és a technikák csiszolása művészi szintre juttatja el a gyakorlót. Fontos az emberi élet tisztelete és a béke fenntartása. A harci művészetek, ezen belül a kung-fu, elsősorban nem az erőszakot hangsúlyozzák; a cél a saját testi és lelki egyensúly megteremtése. Megtanít a keleti gondolkodást jellemző higgadtságra, valamint a harc mellett az élet problémáinak megoldására. Egy igazi kung-fus ember nem hajszol érmeket, versenyeredményeket: magával versenyez, és nem másokkal. Az a célja, hogy saját magához képest mindig jobb legyen, és nem az, hogy mindig keressen magánál gyengébbeket, akiket aztán legyőzhet.
A küzdősportokkal kapcsolatban beszélhetünk súlycsoportokról, szabályokról, bíróról és fair küzdelemről. Amikor viszont az utcán harcra kerül a sor, akkor a „második helyezett” nem ezüstérmet fog kapni, hanem esetleg kórházba kerül. Ezért tartják úgy a harcművészek, hogy egy valós harc során nincs igazi győztes. Nem azért tanulják meg a technikákat, hogy bizonygassák a tudásukat: csak akkor alkalmazzák a tanultakat, ha tényleg szükség van rá. Egy utcai támadás során nem lehet időt kérni, nem lehet bedobni a törülközőt, és nem feltétlenül egy hasonló súlyú támadóval kerülünk szembe. Ilyen esetekre is késznek kell lenni, ehhez viszont a szabályokat magunk mögött kell hagyni. Csak egy szabály van: hogy nincs szabály.
Bruce Lee
1940. november 26. éjjeli órái a kínai horoszkóp szerint a Sárkány Évében a Sárkány óráinak számítanak. Ekkor szülte meg Grace Li negyedik gyermekét, a Kicsi Sárkányt San Francisco kínai negyedében. A Bruce nevet egy ápolónő javaslatára kapta a már akkor is eleven, életerős baba.
Hároméves volt, amikor apja, Li Hoi Shuen, a kantoni színész turnéja véget ért az Államokban, így hazatérhettek Hongkongba. Jómódú családban nevelkedett, és édesapjának köszönhetően 8 éves koráig számos filmben játszott zsivány, csavargó, tolvaj szerepeket, melyek kihatással voltak jellemének alakulására. Már ilyen fiatalon, első nagysikerű filmje után népszerű lett, és az emberek mindenütt felismerték. A diáktársai egyik fele tisztelte őt, a másik folyton meg akart vele küzdeni. Kínában az utca kölykei bandákba tömörültek, és gyakran utcai verekedésekben dőltek el ezek a gangok közti területi harcok. Lee elemében érezte magát az utcán, és korán megtanulta, hogy csak a győzelem a fontos: stílus és szabály itt nem számít.
Egyik alkalommal azonban egy kung-fus kis híján kiütötte őt, és ez a vereség egy életre szóló döntést eredményezett. Elhatározta, hogy kung-fut akar tanulni. Egy jóbarátja segítségével megismerte Si-Jo Yip Man-t, aki a Wing Tsun harci rendszer nagymestere volt. A nagymester rögtön a tanítványává fogadta, és Lee, látva a stílus egyszerűségében rejlő hatékonyságát, hatalmas fanatizmussal kezdett edzeni. Heti hatszor edzett Yip Man nagymesternél, és az edzéseken kívül tükör előtt csiszolgatta a technikákat. Reggeli közben szabad kezével az asztal lábát ütögette, fél lábon állva öltözködött, hogy fejlessze egyensúlyérzékét. Gyakran korábban érkezett a társainál a tréningekre, és az odaérkező tanulóknak azt mondta: „Ma a mester betegsége miatt az edzés elmarad.” Az így szerzett különórákkal még gyorsabban tudott fejlődni.
A tanult technikákat mindig ki is próbálta a gyakorlatban, később azonban egyre jobban kezdett kiszakadni az utcai bandájából. Egyszer Yip Man nagymester azt javasolta neki, hogy ne járjon egy darabig hozzá, gondolkodjon el inkább a lágyságról, ami számos kínai harcművészet alapja. Lee hiába töprengett, nem jutott előbbre a kérdésben, így aztán apja dzsunkájával kievezett a tengerre. Ekkor ismert rá, hogy a víz lágyságában hatalmas erő rejlik. Áthatol a réseken, felveszi az edény alakját, kikerüli az akadályokat, mégsem sérül meg, sőt a legkeményebb sziklát is elsöpri, ha az útjába kerül. Mestere megpróbálta megtanítani Lee-nek a lazítás és elkülönülés fontosságát. „Őrizd magad azáltal, hogy követed a dolgok természetes folyását, és semmivel nem szegülsz szembe! A természettel soha ne szállj szembe. Soha ne közelíts frontális ütközéssel a problémákhoz, hanem próbáld meg úgy irányítani őket, hogy együtt haladsz velük!” — szólt Yip Man nagymester tanítása.
Agresszív természete és elszántsága miatt azonban tanulótársai szemében egyre elviselhetetlenebb lett, míg végül egy szigorú kínai hagyomány miatt távoznia kellett az iskolából, mivel édesanyja európai származású volt. 1958-ban visszatért szülőföldjére, az Egyesült Államokba. Seattle-ben telepedett le, beiratkozott az Edison gimnáziumba, és egy vendéglőben felszolgálóként dolgozott. Mivel kapcsolata majdnem teljesen megszakadt mesterével, más harci művészeteket, küzdősportokat is elkezdett tanulmányozni. Csak a hatékony, alkalmazható elemekre koncentrált, és ezekből kidolgozta saját harci rendszerét. Később a stílus neve Jeet Kune Do lett, jelentése a Feltartóztató Ököl Útja. Eközben leérettségizett, és beiratkozott a seattle-i egyetem filozófiai szakára. A pénzt azonban már nem konyhai munkából kereste, sokkal inkább neki való dolgot talált: harcművészetet kezdett oktatni egy parkban diáktársainak. Látványos elemekkel fűszerezte tanításait, amilyeneket korábban még sohasem lehetett Amerikában látni.
Később saját iskolát nyithatott egy barátjával, Jun Fan Gung-Fu Intézet néven. Nem hirdették magukat, de az edzések magas színvonalának híre gyorsan terjedt, így egyre több tanítványuk lett. A kung-fu mesterei közt azonban az iskola nem aratott osztatlan sikert, hiszen ők a kung-fut mindig is titokban kezelték, tilos volt bárkit beavatni, aki nem kínai. Bruce Lee így számtalan kihívást kapott, aminek a tétje az volt, hogy ha veszít, be kell fejeznie tanításait. Ő azonban sohasem vesztett.
Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg Linda Emeryvel, egy svéd származású amerikai lánnyal, akit később feleségül vett. Linda egy csendes, félénk lány volt, így tökéletes nyugalmával képes volt kiegyensúlyozni Lee erőszakos jellemét. Mindig mellette állt, és segítette edzéseiben. 1965-ben megszületett első gyermekük, Brandon Lee, akit 1969-ben lányuk, Shannon követett.
San Franciscóba visszaköltözve bemutató körutakat kezdtek szervezni. Itt mutatta be először a legendás, 1 inches, visszarántás nélküli, hihetetlen erejű ütését és a rendkívüli erő- és reflexgyakorlatait. Ezekről a bemutatókról gyakran videó is készült, így innen egyenes út vezetett Hollywoodba. Felismerték tehetségét, és hamarosan hatalmas népszerűségnek örvendhetett. A következő filmekben kapott szerepeket:
- 1966–67: A zöld lódarázs
- 1969: Marlowe
- 1970: Longstreet
- 1971: Nagyfőnök
- 1972: Tomboló ököl; A Sárkány útja
- 1973: A Sárkány közbelép
Ezek a filmek mindenki számára ismertté tették Bruce Lee-t, aki azonban egyre nehezebben viselte a sztárélet kötelezettségeit, hiszen kevés ideje maradt harcművészeti rendszerének csiszolására. Egy 1970-ben bekövetkezett hátsérülése miatt 3 hónapig ágyban kellett feküdnie, amit nagyon nehezen viselt. Bruce azonban feltalálta magát, több százféle harcművészeti stílust tanulmányozott, és elolvasta Spinoza, Krishnamurti és Konfuciusz összes művét; ezekből átvette mindazt saját harci rendszerébe, filozófiájába, amivel egyetértett. Leírta gondolatait, ábrákat rajzolt, és felmerült benne a gondolat, hogy Jeet Kune Do címmel kiadja könyv formájában. Ez azonban már csak halála után valósulhatott meg.
A feszültség Bruce körül azonban egyre csak nőtt. Megromlott a kapcsolata a sajtóval, korábbi barátaival is gyakran összezördült: sikerének köszönhetően egyre több ellensége lett. 1973 tavaszán egy edzés során rosszul lett, és kórházba kellett szállítani. Teste görcsbe rándult, és erős izomzata miatt alig tudták lefogni. Több óra elteltével tért csak magához; az orvosok javasolták, hogy vizsgáltassa ki magát. Ezek a vizsgálatok azonban semmi rendellenességet nem mutattak ki, de felírtak neki egy Dilantin nevű gyógyszert, amelyet általában epilepsziás betegeknek adnak. Így Bruce már két gyógyszert szedett ebben az időben, egyet a korábbi hátsérülése miatt, és az előbb említett Dilantint. 1973. június 20-án a Halál játéka című film kapcsán elment Betty Ting Peihez, egy tajvani színésznőhöz, hogy szerepet ajánljon neki. Betty üdítővel kínálta, és a beszélgetés során Bruce többször erős fejfájásra panaszkodott. Kapott egy fájdalomcsillapítót, és ledőlt pihenni. Egy óra múlva Betty többször is próbálta felébreszteni, de mindhiába. Orvost hívott, és elszállították az Elizabeth kórházba, ahol az orvosok egy órán át próbálták kihozni a kómából, sikertelenül. 1973. június 20-án éjjel bejelentették: a harcművészetek koronázatlan királya meghalt.
A hírt mindenki mély megdöbbenéssel fogadta. Hihetetlennek tartották, hogy egy olyan fizikai adottságokkal és életerővel rendelkező férfi, mint Bruce Lee, 32 évesen, befejezetlenül hagyva életművét, elhagyja az élők sorát. Halálával kapcsolatban pletykák, feltételezések kezdtek terjedni. Sokak szerint ellenségei ölték meg, hiszen halála előtt több fenyegető levelet is kapott. A rendőrség nyomozást rendelt el, és a boncolás során kimutatták, hogy a halál oka a fejfájásra kapott fájdalomcsillapítóra való gyógyszerallergia lehetett. Tény viszont, hogy biztosat a mai napig nem tudhatunk, hiszen a Bruce Lee életével kapcsolatos források gyakran teljesen ellentétes tényeket tárnak fel.
Jackie Chan
Művészneve: Jackie Chan (angol); Sing Lung (kantoni); Cheng Long (mandarin; jelentése: Már sárkány).
Igazi neve: Chan Kong-sang (jelentése: Hongkongban született).
Született: 1954. április 7., szerda, Hongkong. Kínai idő szerint: a köztársaság 43. évének 3. hó 5. napján, a ló évében, a jia-wu év, wu-chen hónapjában és gui-si napján.
Magasság: 175 cm. Súly: 61 kg. Felesége: Lin Feng-Jiao (Joan), tajvani színésznő; 1983-ban esküdtek. Fia: Chan Cho-Ming (Jaycee), 1983-ban született.
Beszélt nyelvek: kantoni, mandarin, koreai, japán, tajvani, angol.
Filmjeiben a kung-fu látványos, akrobatikus oldalát mutatta meg a világnak — a Wing Tsun és a klasszikus kínai harcművészetek népszerűsítésében is szerepe volt.
Életrajzok → · A stílus →
